وَعَن وابصَةَ بن مَعْبدٍ أَنَّ رَسُولَ اللَّهِ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ: «يَا وَابِصَةُ جِئْتَ تَسْأَلُ عَنِ الْبِرِّ وَالْإِثْمِ؟» قُلْتُ: نَعَمْ قَالَ: فَجَمَعَ أَصَابِعَهُ فَضَرَبَ صَدْرَهُ وَقَالَ: «اسْتَفْتِ نَفْسَكَ اسْتَفْتِ قَلْبَكَ» ثَلَاثًا «الْبِرُّ مَا اطْمَأَنَّتْ إِلَيْهِ النَّفْسُ وَاطْمَأَنَّ إِلَيْهِ الْقَلْبُ وَالْإِثْمُ مَا حَاكَ فِي النَّفْسِ وَتَرَدَّدَ فِي الصَّدْرِ وَإِنْ أَفْتَاكَ النَّاسُ» . رَوَاهُ أَحْمَدُ والدارمي
Wobisa ibn Maʼbad (roziyallohu anhu)dan rivoyat qilinadi: Rasululloh ﷺ menga: «Ey Wobisa, yaxshilik va gunoh haqida soʻragani keldingmi?» dedilar. Men: «Ha», dedim. Shunda u zot barmoqlarini yigʻib, koʻkragimga urdilar va: «Oʻzingdan fatvo soʻra, qalbingdan fatvo soʻra», deb uch marta takrorladilar. Soʻng: «Yaxshilik — nafs xotirjam boʻlgan va qalb xotirjam boʻlgan narsadir. Gunoh esa — garchi odamlar senga fatvo bersalar-da, nafsda ikkilanish tugʻdiradigan va koʻngilda shubha uygʻotadigan narsadir», dedilar. Ahmad va Dorimiy rivoyat qilgan.Wобиса ибн Маъбад (розияллоҳу анҳу)дан ривоят қилинади: Расулуллоҳ ﷺ менга: «Эй Wобиса, яхшилик ва гуноҳ ҳақида сўрагани келдингми?» дедилар. Мен: «Ҳа», дедим. Шунда у зот бармоқларини йиғиб, кўкрагимга урдилар ва: «Ўзингдан фатво сўра, қалбингдан фатво сўра», деб уч марта такрорладилар. Сўнг: «Яхшилик — нафс хотиржам бўлган ва қалб хотиржам бўлган нарсадир. Гуноҳ эса — гарчи одамлар сенга фатво берсалар-да, нафсда иккиланиш туғдирадиган ва кўнгилда шубҳа уйғотадиган нарсадир», дедилар. Аҳмад ва Доримий ривоят қилган.