وَعَن أبي ثَعْلَبَة الْخُشَنِي قَالَ: قُلْتُ: يَا رَسُولَ اللَّهِ إِنَّا أَهْلُ سفر تمر الْيَهُود وَالنَّصَارَى وَالْمَجُوسِ فَلَا نَجِدُ غَيْرَ آنِيَتِهِمْ قَالَ: «فَإِنْ لَمْ تَجِدُوا غَيْرَهَا فَاغْسِلُوهَا بِالْمَاءِ ثُمَّ كلوا فِيهَا وَاشْرَبُوا» . رَوَاهُ التِّرْمِذِيّ
Abu Saʼlaba al-Xushaniy (roziyallohu anhu)dan rivoyat qilinadi: «Men: ‹Yo Rasululloh, biz ovchi qavmmiz›, dedim. U zot: ‹Itingni qoʻyib yuborib, ustiga Allohning nomini zikr qilgan boʻlsang, u sen uchun (ovni) tutib bersa, uni yegin›, dedilar. Men: ‹Agar uni oʻldirgan boʻlsa-chi?› dedim. U zot: ‹Oʻldirgan boʻlsa ham (yegin)›, dedilar. Men: ‹Biz kamondan otadigan qavmmiz›, dedim. U zot: ‹Kamoning senga (ov) qaytarsa, uni yegin›, dedilar. Men: ‹Biz safardagi qavmmiz, yahudiy, nasroniy va majusiylarning oldidan oʻtamiz, ularning idishlaridan boshqasini topa olmaymiz›, dedim. U zot: ‹Agar undan boshqasini topmasangiz, ularni suv bilan yuvib, soʻng ularda yeb-iching›, dedilar», dedi. Bu bobda Adiy ibn Hotim (roziyallohu anhu)dan ham (rivoyat) bor. Abu Iso aytdi: Bu hadis hasan sahihdir.Абу Саълаба ал-Хушаний (розияллоҳу анҳу)дан ривоят қилинади: «Мен: ‹Ё Расулуллоҳ, биз овчи қавммиз›, дедим. У зот: ‹Итингни қўйиб юбориб, устига Аллоҳнинг номини зикр қилган бўлсанг, у сен учун (овни) тутиб берса, уни егин›, дедилар. Мен: ‹Агар уни ўлдирган бўлса-чи?› дедим. У зот: ‹Ўлдирган бўлса ҳам (егин)›, дедилар. Мен: ‹Биз камондан отадиган қавммиз›, дедим. У зот: ‹Камонинг сенга (ов) қайтарса, уни егин›, дедилар. Мен: ‹Биз сафардаги қавммиз, яҳудий, насроний ва мажусийларнинг олдидан ўтамиз, уларнинг идишларидан бошқасини топа олмаймиз›, дедим. У зот: ‹Агар ундан бошқасини топмасангиз, уларни сув билан ювиб, сўнг уларда еб-ичинг›, дедилар», деди. Бу бобда Адий ибн Ҳотим (розияллоҳу анҳу)дан ҳам (ривоят) бор. Абу Исо айтди: Бу ҳадис ҳасан саҳиҳдир.