حَدَّثَنَا أَبُو كَامِلٍ الْجَحْدَرِيُّ، حَدَّثَنَا حَمَّادُ بْنُ زَيْدٍ، عَنْ كَثِيرٍ، عَنْ عَطَاءٍ، عَنْ جَابِرٍ، قَالَ كُنَّا مَعَ النَّبِيِّ صلى الله عليه وسلم فَبَعَثَنِي فِي حَاجَةٍ فَرَجَعْتُ وَهُوَ يُصَلِّي عَلَى رَاحِلَتِهِ وَوَجْهُهُ عَلَى غَيْرِ الْقِبْلَةِ فَسَلَّمْتُ عَلَيْهِ فَلَمْ يَرُدَّ عَلَىَّ فَلَمَّا انْصَرَفَ قَالَ " إِنَّهُ لَمْ يَمْنَعْنِي أَنْ أَرُدَّ عَلَيْكَ إِلاَّ أَنِّي كُنْتُ أُصَلِّي " .
Jobir (roziyallohu anhu)dan rivoyat qilinadi: Biz Nabiy ﷺ bilan birga edik, u zot meni bir hojat (ish) bilan joʻnatdilar. Men qaytib keldim, u zot ulovlari ustida namoz oʻqiyotgan, yuzlari qibladan boshqa tomonga (qaragan) edi. Men u zotga salom berdim, ammo u zot menga (salomimni) qaytarmadilar. (Namozdan) boʻshaganlarida: «Meni senga (salomingni) qaytarishimdan namoz oʻqiyotganligimdan boshqa narsa toʻsib qolmadi», — dedilar.Жобир (розияллоҳу анҳу)дан ривоят қилинади: Биз Набий ﷺ билан бирга эдик, у зот мени бир ҳожат (иш) билан жўнатдилар. Мен қайтиб келдим, у зот уловлари устида намоз ўқиётган, юзлари қибладан бошқа томонга (қараган) эди. Мен у зотга салом бердим, аммо у зот менга (саломимни) қайтармадилар. (Намоздан) бўшаганларида: «Мени сенга (саломингни) қайтаришимдан намоз ўқиётганлигимдан бошқа нарса тўсиб қолмади», — дедилар.