حَدَّثَنَا حُمَيْدُ بْنُ عَبْدِ الرَّحْمَنِ حَدَّثَنَا زُهَيْرٌ عَنْ سِمَاكٍ عَنْ جَابِرِ بْنِ سَمُرَةَ قَالَكَانَ بِلَالٌ يُؤَذِّنُ إِذَا زَالَتْ الشَّمْسُ لَا يَخْرِمُ ثُمَّ لَا يُقِيمُ حَتَّى يَخْرُجَ النَّبِيُّ صَلَّى اللَّهُ عَلَيْهِ وَسَلَّمَ قَالَ فَإِذَا خَرَجَ أَقَامَ حِينَ يَرَاهُ
Jobir ibn Samura (roziyallohu anhu)dan rivoyat qilinadi: Bilol quyosh ogʻishi bilan azon aytar, (uni) qoldirmas edi; soʻng Nabiy ﷺ chiqmagunlaricha iqomat aytmas edi. (Jobir) dedi: U zot chiqqanlarida, uni koʻrgan zahoti iqomat aytar edi.Жобир ибн Самура (розияллоҳу анҳу)дан ривоят қилинади: Билол қуёш оғиши билан азон айтар, (уни) қолдирмас эди; сўнг Набий ﷺ чиқмагунларича иқомат айтмас эди. (Жобир) деди: У зот чиққанларида, уни кўрган заҳоти иқомат айтар эди.