HadislarҲадисларPaygʻambarlar vorislariПайғамбарлар ворислари
Sahih al-Buxoriy · HadisСаҳиҳ ал-Бухорий · Ҳадис4810Bob 1:Боб 1: Allohning soʻzi: «Sen (Mening tarafimdan): ‹Ey, oʻz jonlariga isrof (javr) qilgan bandalarim, Allohning rahmatidan noumid boʻlmang! Albatta, Alloh barcha gunohlarni magʻfirat etar. Albatta, Uning Oʻzi oʻta...» (Zumar surasi, 53)Аллоҳнинг сўзи: «Сен (Менинг тарафимдан): ‹Эй, ўз жонларига исроф (жавр) қилган бандаларим, Аллоҳнинг раҳматидан ноумид бўлманг! Албатта, Аллоҳ барча гуноҳларни мағфират этар. Албатта, Унинг Ўзи ўта...» (Зумар сураси, 53)باب قَوْلِهِ ‏<a href="https://quran.com/39/53-53">{‏يَا عِبَادِيَ الَّذِينَ أَسْرَفُوا عَلَى أَنْفُسِهِمْ لاَ تَقْنَطُوا مِنْ رَحْمَةِ اللَّهِ إِنَّ اللَّهَ يَغْفِرُ الذُّنُوبَ جَمِيعًا إِنَّهُ هُوَ الْغَفُورُ الرَّحِيمُ‏}</a>‏

حَدَّثَنِي إِبْرَاهِيمُ بْنُ مُوسَى، أَخْبَرَنَا هِشَامُ بْنُ يُوسُفَ، أَنَّ ابْنَ جُرَيْجٍ، أَخْبَرَهُمْ قَالَ يَعْلَى إِنَّ سَعِيدَ بْنَ جُبَيْرٍ أَخْبَرَهُ عَنِ ابْنِ عَبَّاسٍ ـ رضى الله عنهما ـ أَنَّ نَاسًا، مِنْ أَهْلِ الشِّرْكِ كَانُوا قَدْ قَتَلُوا وَأَكْثَرُوا وَزَنَوْا وَأَكْثَرُوا، فَأَتَوْا مُحَمَّدًا صلى الله عليه وسلم فَقَالُوا إِنَّ الَّذِي تَقُولُ وَتَدْعُو إِلَيْهِ لَحَسَنٌ لَوْ تُخْبِرُنَا أَنَّ لِمَا عَمِلْنَا كَفَّارَةً‏.‏ فَنَزَلَ ‏[quran sura="25" aya_start="68" aya_end="68"]{‏وَالَّذِينَ لاَ يَدْعُونَ مَعَ اللَّهِ إِلَهًا آخَرَ وَلاَ يَقْتُلُونَ النَّفْسَ الَّتِي حَرَّمَ اللَّهُ إِلاَّ بِالْحَقِّ وَلاَ يَزْنُونَ‏}‏ وَنَزَلَ ‏[quran sura="39" aya_start="53" aya_end="53"]{‏قُلْ يَا عِبَادِيَ الَّذِينَ أَسْرَفُوا عَلَى أَنْفُسِهِمْ لاَ تَقْنَطُوا مِنْ رَحْمَةِ اللَّهِ‏}‏

(Saʼid ibn Jubayr, Ibn Abbos (roziyallohu anhumo)dan rivoyat qildi)ki, shirk ahlidan baʼzi kishilar — koʻ p (odam) oʻ ldirib, koʻ p zino qilgan edilar — Muhammad ﷺning oldigʻa kelib: «Sen aytayotgan va (unga) chaqirayotgan (din) — albatta yaxshi; (lekin) bizga — qilgan (gunoh)larimizga kafforat borligini — xabar bersang (edi)», dedi. Shunda ‹Va ular Allohga (qoʻ shib) boshqa ilohga ibodat qilmaydilar, Alloh harom qilgan jonni — haq (sabab) bilan boʻ lmasa — oʻ ldirmaydilar va zino qilmaydilar› (Furqon surasi, 68) (oyati) nozil boʻ ldi, hamda ‹Ayt: ‹Ey oʻ zlariga (gunoh bilan) isrof qilgan bandalarim! Allohning rahmatidan noumid boʻ lmanglar...›› (Zumar surasi, 53) (oyati) nozil boʻ ldi.(Саъид ибн Жубайр, Ибн Аббос (розияллоҳу анҳумо)дан ривоят қилди)ки, ширк аҳлидан баъзи кишилар — кў п (одам) ў лдириб, кў п зино қилган эдилар — Муҳаммад ﷺнинг олдиға келиб: «Сен айтаётган ва (унга) чақираётган (дин) — албатта яхши; (лекин) бизга — қилган (гуноҳ)ларимизга каффорат борлигини — хабар берсанг (эди)», деди. Шунда ‹Ва улар Аллоҳга (қў шиб) бошқа илоҳга ибодат қилмайдилар, Аллоҳ ҳаром қилган жонни — ҳақ (сабаб) билан бў лмаса — ў лдирмайдилар ва зино қилмайдилар› (Фурқон сураси, 68) (ояти) нозил бў лди, ҳамда ‹Айт: ‹Эй ў зларига (гуноҳ билан) исроф қилган бандаларим! Аллоҳнинг раҳматидан ноумид бў лманглар...›› (Зумар сураси, 53) (ояти) нозил бў лди.

Darajasi:Даражаси: SahihСаҳиҳ · Rivoyat qildi:Ривоят қилди: Abdulloh ibn Abbos al-Hoshimiy