أَخْبَرَنَا مُحَمَّدُ بْنُ عِيسَى ، حَدَّثَنَا هُشَيْمٌ ، حَدَّثَنَا يُونُسُ ، عَنْ الْحَسَنِ ، قَالَ : " تُمْسِكُ الْمَرْأَةُ عَنْ الصَّلَاةِ فِي حَيْضِهَا سَبْعًا، فَإِنْ طَهُرَتْ، فَذَاكَ، وَإِلَّا أَمْسَكَتْ مَا بَيْنَهَا وَبَيْنَ الْعَشْرَةَ، فَإِنْ طَهُرَتْ، فَذَاكَ، وَإِلَّا اغْتَسَلَتْ وَصَلَّتْ، وَهِيَ مُسْتَحَاضَةٌ "
Yunusdan rivoyat qilinadi: Hasan aytdi: «Ayol hayzida yetti kun namozdan toʻxtaydi. Agar poklansa — shu. Boʻlmasa, oʻngacha boʻlgan muddat toʻxtaydi. Agar poklansa — shu. Boʻlmasa, gʻusl qilib namoz oʻqiydi va u istihozali boʻladi».Юнусдан ривоят қилинади: Ҳасан айтди: «Аёл ҳайзида етти кун намоздан тўхтайди. Агар покланса — шу. Бўлмаса, ўнгача бўлган муддат тўхтайди. Агар покланса — шу. Бўлмаса, ғусл қилиб намоз ўқийди ва у истиҳозали бўлади».