حَدَّثَنَا قُتَيْبَةُ بْنُ سَعِيدٍ، حَدَّثَنَا سُفْيَانُ، عَنْ عَمْرٍو، عَنْ مُجَاهِدٍ، عَنِ ابْنِ عَبَّاسٍ ـ رضى الله عنهما ـ قَالَ كَانَتْ فِي بَنِي إِسْرَائِيلَ قِصَاصٌ، وَلَمْ تَكُنْ فِيهِمُ الدِّيَةُ فَقَالَ اللَّهُ لِهَذِهِ الأُمَّةِ [quran sura="2" aya_start="178" aya_end="178"]{كُتِبَ عَلَيْكُمُ الْقِصَاصُ فِي الْقَتْلَى} إِلَى هَذِهِ الآيَةِ [quran sura="2" aya_start="178" aya_end="178"]{فَمَنْ عُفِيَ لَهُ مِنْ أَخِيهِ شَىْءٌ}. قَالَ ابْنُ عَبَّاسٍ فَالْعَفْوُ أَنْ يَقْبَلَ الدِّيَةَ فِي الْعَمْدِ، قَالَ [quran sura="2" aya_start="178" aya_end="178"]{فَاتِّبَاعٌ بِالْمَعْرُوفِ} أَنْ يَطْلُبَ بِمَعْرُوفٍ وَيُؤَدِّيَ بِإِحْسَانٍ.
(Ibn Abbos (roziyallohu anhumo) rivoyat qildiki, u aytdi:) Banu Isroilda qasos bor edi, lekin ularda diyat (xun puli) yoʻq edi. Bas, Alloh bu ummatga: «Oʻldirilganlar (haqida) sizlarga qasos farz qilindi...» (degan oyatni), shu oyatdagi: «...Bas, kimga (oʻldirilganning) birodaridan biror (afv) qilinsa...» (gacha nozil qildi). Ibn Abbos aytdi: ‹Afv› — qasdan (qilingan qotillik)da diyatni qabul qilishdir. (Alloh): «Bas, yaxshilik bilan ergashish (lozim)» dedi — yaʼni (xun puli egasi) yaxshilik bilan talab qilsin, (qotil esa) ehson (chiroyli tarz) bilan ado etsin.(Ибн Аббос (розияллоҳу анҳумо) ривоят қилдики, у айтди:) Бану Исроилда қасос бор эди, лекин уларда дият (хун пули) йўқ эди. Бас, Аллоҳ бу умматга: «Ўлдирилганлар (ҳақида) сизларга қасос фарз қилинди...» (деган оятни), шу оятдаги: «...Бас, кимга (ўлдирилганнинг) биродаридан бирор (афв) қилинса...» (гача нозил қилди). Ибн Аббос айтди: ‹Афв› — қасдан (қилинган қотиллик)да диятни қабул қилишдир. (Аллоҳ): «Бас, яхшилик билан эргашиш (лозим)» деди — яъни (хун пули эгаси) яхшилик билан талаб қилсин, (қотил эса) эҳсон (чиройли тарз) билан адо эцин.